Ez az a mantra, amivel gyakran találkozhatunk jógaórák elején illetve végén.

Vajon miért pont ezt zengetjük? És hogyan segíti a ráhangolódást?

 

Az OM, AUM vagy OHM szent hangzó szanszkrit nyelven leírva \, a legalapvetőbb bij (ejtsd: bidzs) mantra, azaz „mag mantra”. Sok más hosszabb mantra az OM-mal kezdődik, végződik vagy akár magában foglalja azt. A mantrák lényege, hogy hanggal megfelelően megjelenítve, zengetve őket speciális frekvencián rezegnek, különleges vibrációkat ébresztenek, mellyel valamilyen magasabb rendű hatást keltenek az éterben és a zengető személyben. Az OM rezgése a Mindenség rezgése. Az Univerzum teljessége. Érdekességképpen a latin nyelv őrzi ennek nyomán, hiszen a „minden”-t így fejezi ki: omnis.

Amikor még nem volt megnyilvánult világ, minden egy volt. A mindenség és a semmi. Az OM ezt az alapállapotot fejezi ki. S ez rezeg ma is a világegyetem teremtett világa „alatt”, „mögött”. Ha eljutnánk abba a teljességgel lecsendesült tudatállapotba, amikor figyelmen kívül tudjuk hagyni az érzékszerveink által befogadható valóságot, és már semmi sem befolyásolja tudatunkat, akkor csak ezt a hangot hallanánk, érzékelnénk: az OM rezgését, s annak folyamatos hangját. Nem véletlen hát, hogy Patanjali, akihez a jóga rendszerének legősibb forrása, a Jóga szútrák köthetők, azt mondta, hogy az OM zengetése, ha közben a jelentésén elmélkedünk, tudatunkat segíti egyhegyűvé tenni és felkészíti a meditációra.

 

A hinduizmus szerint az OM az ún. Védanta filozófia szóban kifejezhető esszenciája. Az Abszolút Igazságot fejezi ki, a Világegyetem teljességét. Sat, cit, ananda, vagyis az örökkévaló Igazság, a tiszta tudás és az Öröm, a teljes boldogság egysége. Öröktől való, nem teremtett, vagyis anahat hang. Zengetése egy eszköz, hogy megtapasztaljuk magunkban a végtelent, az istenit.

 

A mantrát általában OM-nak ejtjük, ám valójában három betűből tevődik össze: A, U, M. Ugyanis a szanszkrit nyelvben, ha egy szó eleji A hangot U követ, ejtésben hosszú O-vá olvadnak össze. Ez a hármas tagozódás a hagyomány szerint többféle jelenséget szimbolizálhat, mindhárom hangnak számos metafizikai asszociációja létezik, és mind lehet meditációs kiindulópont: utalhat a test-lélek-szellem egységére. Vagy Isten három aspektusára, melyet a hinduizmusban Trimúrti-ként három isten testesít meg: Brahma a teremtő, Visnu a fenntartó és Síva a pusztító. Vagy értelmezhető akár a tudatállapotaink kifejeződéseiként: az ébrenlét tudatállapota, mely a külvilágot megélő tudatosság; az álom állapota, avagy belső világunk (érzelmeink, gondolataink, álmaink, emlékeink) tudatossága; valamint az álom nélküli mélyalvás, azaz az elmén túljutott állapot, az egység megélése.

És ott van a negyedik elem, az M utáni szünet formájában a Turiya állapota, a mély belső Csend.

 

Többféle zengetési módja ismert. Bármelyiket is alkalmazzuk, törekedjünk az ellazultságra, a görcsösséget kerüljük. Hangolódjunk a mögöttes tartalmakra, s hagyjuk, hogy a mantra vigyen minket magával. Csak engedjük meg, hogy a levegő a torkunkon, szánkon átáramolva létrehozza a szent szótagot, adjunk teret neki a megnyilvánulásra. Közben fókuszunkat tartsuk részben a homlok közepén, a harmadik szem központon – az OM egyúttal az Ajna csakrához tartozó mantra.

Az OM mantra-meditáció lecsendesíti az elmét, tisztítja a tudatot. Egy békés, nyugodt, mély állapotba segít minket. Harmóniát teremt testünkben-lelkünkben.

 

Íme egy 11-perces változat:

https://www.youtube.com/watch?v=R1y9oYhbpWE

 

 

 

2018-09-04T12:08:28+00:00
This website uses cookies and third party services. Ok